Szerelem
Fekete-fehér színes világ
fekete égen fekete nap
fekete árnyak az ég alatt
fekete mosoly fekete száj
fekete csókkal köszönt a nyár
fekete nyakban fekete lánc
fekete itt még a boldog tánc
fekete álom fekete ágy
lassan szürkéllik ki már a vágy
szürke égen már szürke a nap
szürke árnyak szürkén suhannak
szürke mosoly ül szürke szájon
szürke csókot hint szürke tájon
szürkül a nyakban a szürke lánc
lassan szürkül ki a pörgős tánc
szürkébe borul az álom s ágy
lassan világosul ki a vágy
fényesedik már az ég s a nap
fényes árnyak fénnyel suhannak
fény csillan meg a fénylő szájon
csókot hintve a fénylő tájon
fényes a lánc a fényes nyakon
pörög a tánc fényes vágyakon
fénylő álom fényes ágyba hív
színekkel telik végre a szív
ragyog a kék ég vörös a nap
sötét árnyak múltba haraptak
vörös rózsa nyílt édes szádon
csókot hintett ébredő tájon
nyakadban virágfüzér virít
tarka táncod látod felvidít
álomvilág színes álomkép
ha szerelem lángja hozzád ér
2015. szeptember 16.
Boldogság veled az élet
Bomba robbant bennem, hogy rám néztél,
Oly kedvesen s szeretve becéztél,
Látod, nem kell sok nekem, hogy szeress,
De lássam, hogy még kellek, és nevess
Oly önfeledten,ahogy más nem tud,
Gerincemen száz hangya végigfut,
S lágyan, simogatón kezem fogod,
Átölel két erős, védő karod,
Gondolatom a te gondolatod.
Világgá kiáltanám, szeretlek
Egy csöpp pillanatra sem feledlek,
Lépted nyomában álmok születnek
Emlékül ennek az őrületnek
Dacoló, égő,vad szerelemnek.
Ajtómon kopogott a boldogság,
Zene volt minden szavad, biztonság.
És csak álltam döbbenten, s reméltem,
Lehet még örömöm az életben,
Egy álmom, melyet már oly rég vártam,
Teveled élni nagy boldogságban.
2015. szeptember 6.
Az ész és a szív
Az ész és a szív, a két zsarnok,
Mert ha úgy érzed, hogy fáj a szív,
Az ész tudja, csak ő a bajnok,
Míg a szíved szerelemre hív.
Ha a szív érzi, boldog, remél,
Az eszed rögtön tiltakozik,
Szívedbe mély titkot rejtenél,
Az eszed pedig acsarkodik.
Oly nagyon sokszor elgondolod,
Vajon melyiket kell válasszad,
Ha titkod súlyát így vonszolod,
Az eszed vajon majd választ ad?
Nem. Soha. Egymással harcolnak
Morcon, kibékíthetetlenül.
Majd kétségek közé hajszolnak,
Hogy nem úszod meg sértetlenül.
Ha fáj a szerelem, nos, látod,
A szíved akkor is vágyódik.
És ez a boldogtalanságod
Az eszed mélyébe záródik.
De mégis... a szív és ész együtt,
És csakis együtt létezhetnek,
Mert szív nélkül a lét mindenütt
Azt rebegi, csak létezhettek.
De nem, nem vagytok... És az ész, mondd,
Ha te mégis szívet választasz,
Mondja-e majd még néked: álmodd,
Álmodd utad, amerre tartasz.
Kössetek békét, szívem, eszem
Hisz mosolya vadul megigéz,
Őt akarom, nem védekezem,
És elveszik rögtön szív és ész.
2015. július 3.
A szerelem kezdete...
Ronsardi típusú szonett
Hogyan kezdődött? Nem is emlékszem már,
Kerülgettük egymást, nem mertünk szólni.
Pillantásainkért kezdtünk harcolni,
Bár hömpölygött valami érzelemár.
Majd kitört a vihar... ez szerelem már?
Féltünk, de jó volt tovább araszolni,
Egymást szeretni, nem elhanyagolni,
S tudni, e két ember egy lélek immár.
Álltunk a csóközön közepén, ketten,
Megszűnt a világ, s mint első banketten,
Óvatosan fogtuk meg egymás kezét.
Ez a szerelem. Vad és szelíd mámor,
Ott, akkor és úgy döfött szíven Ámor,
Hol nem reméltük, de vártuk érkeztét.
Arcképed előtt...
Fekszem az ágyon, és arra gondolok,
Milyen is volt régen, mikor még nem voltál
Egy öblös pohárból Whiskey-t kortyolok,
S nem tudom, vajon mért engem választottál?
Lassan lehunyom a szemem, de sajnos
Az álom elkerül, folyton rád gondolok,
Előttem van mosolygó arcod, s bajszos,
Kaján vigyorod, és már ettől ragyogok.
Tudom, elvesztegettem sok-sok évet,
Amit nélküled töltöttem el, kedvesem,
Kezembe fogom utolsó arcképed,
Látod, ez az a kép, s mennyire kedvelem.
Csend van körülöttem, fanyar illatod
Még körüllengi a szobát, s visszahull rám,
Az ágy még őrzi bőröd melegét, ott,
Hol túl vagyunk már sok tűztől izzó csatán.
Harcolunk egymással, egymásért, ketten,
De egymás nélkül nehéz lenne létezni,
S e csodás, érthetetlen őrületben,
Jó lesz majd a szépre visszaemlékezni.
Fogjuk majd egymás remegő, vén kezét,
S nem adjuk fel álmainkat sohasem már,
Átkarolva halljuk szívünk ütemét,
S együtt megyünk majd, ha hív a viharmadár.
2015. június 11.
Magyarerő pályázatra
Hajózz ki...
Hajózz ki velem most a tenger vízére,
Hol békésen ringatózhat csónakunk,
Hajózz ki velem az öröm szigetére,
Legyen hát végre egy békés hónapunk.
Hajózz ki velem, sohase törődj mással,
Az álmaidat ne add fel, Kedvesem,
Érintsd meg szívem, kérlek, egy pillantással,
Hajózz ki velem, és nézz rám kedvesen.
Ott kint, messze a távolban, ketten leszünk,
Nem érhet bennünket soha csalódás,
A boldogság tengerébe beleveszünk,
És hullámaival lágyan ölelkezünk,
Mi ketten, szerelmesen, és senki más,
Hisz nem múlhat el már soha a szerelmünk.
2015. május 18.
Tavasz és szerelem
Csillog a pára a hűs aszfalton
Rám ragyog fénye a fáradt napnak
Csendesen árad a víz a parton
Ellen nem áll már az áradatnak.
Érzem most a tavasz lüktetését
És vérem forr, majd egyre csak hajszol
Látni nem jó mások csüggedését
Hív a tavasz, a szerelem így szól.
Jöjj, és ne törődj már semmi mással
Legyen ez a nap csak a tiétek,
Adjál szerelmet odaadással
Érezd azt, hogy mennyire szeretnek
Álmodozás, tavasz és szerelem
Látod, ez igazi veszedelem.
2015. május 13.
Mint két tűzbogár...
Szerelmemnek
Mint két tűzbogár, lassan kígyózott végig
Testemen a hideg, amikor először rám nézett
És égetett, mikor mély tükre barna szemének
Két szememhez érkezett.
Kereste tekintetem...
S most már emlék minden.
Szemének lágy lobbanását titkon rejti szívem.
Elküldtem őt, s elvesztette fényét
Könnyektől ázott két szemem.
Elküldtem őt, de feledni lehetetlen,
Egy nagy seb az alakja,
S álmaimban ott kísért fájón
Megtört szerelmünk fakó árnyéka.
1971.
Publikálás időpontja: 2014. április 14.
Álmodtam
Álmodtam az éjjel...
Érdekes álom volt.
Mellettem voltál,
Két karod átkarolt.
Magasba repültünk,
Az ég tiszta volt.
Csillagok közt szálltunk,
Csak egy madár dalolt.
Fogtad némán a kezem,
Ragyogott az égbolt.
Mintha szárnyunk lett volna,
S felettünk a kék hold.
Mámorban fürödtünk,
Csak egy csengő szólt.
Felébredtem... kezem fogtad,
S lám, nem is álom volt.
2014. május 30.
Publikálás időpontja: 2014. június 5.
Tudod-e?
Tudod-e, milyen érzés, ha szeretsz valakit?
Tudod-e, milyen érzés, ha elküldesz valakit?
Tudod-e, mit jelent az, hogy szeretem?
Tudod-e, mit jelent, ha azt mondod, feledem?
Tudod-e, milyen érzés, ha szeret valaki?
Tudod-e, milyen érzés, ha elküld valaki?
Tudod-e, mit jelent az, hogy szeretnek?
Tudod-e, mit jelent, ha végül felednek?
Tudod-e, milyen az, ha fáj a szerelem?
Tudod-e, milyen az, ha már nem fáj semmi sem?
Tudod-e, milyen az, ha a boldogság elér?
S tudod-e, milyen az, ha csak bánat ér?
És tudod-e, milyen a szenvedés?
Tudod-e, milyen az éjszakai ébredés?
És tudod-e, milyen, ha álmodból felriadsz?
Tudod-e, milyen érzés, ha egyedül maradsz?
Tudod-e, milyen az, ha reggel átkarol?
Tudod-e, milyen az, hogy hozzá tartozol?
Tudod-e, milyen az, reggel mellébújni?
Tudod-e, milyen az, lágyan a fülébe súgni?
Tudod-e, milyen az, ha csak mellette ülsz?
Tudod-e, milyen az, ha szemében elmerülsz?
Tudod-e, milyen az, ha nem kell vigasz?
Tudod-e, milyen az, ha ez mind nem is igaz?
Mondd, hogy tudod, és én elhiszem neked,
Elhiszem, hogy így teljes az életed.
De tudod-e, ha mindezt még nem érezted sosem,
Sajnállak, mert nem tudod, mi a szerelem.
2014. szeptember 18.
Publikálás időpontja: 2014. szeptember 30.
Szerelmes? vers E-re
Esztelen szerelem,
Elvetette csepp eszem.
Elfelednem lehetetlen,
Elveszett szerelmem.
2014.
Szerelem
Egyszerű? Bonyolult? Érzelem!
Szeretem? Tán mégse szeretem?
Hiányzik, ha nincs mellettem?
De jó, hogy megismerhettem!
Miért kellett rátalálnom?
És nap, mint nap vele hálnom?
Miért nem bújhatok bele?
Egy lehessek teljesen vele!
Miért igen, és miért nem?
Mondd, mit jelent a szerelem?
Egyszerű! Vad harcok és béke,
Egymás nélkül, egymással végre,
De kérlek, sose legyen vége...
2015. március 30.
