Család
Anya
Válóok?
Édesanyámnak
Anyu voltál, lettél Mama,
És most mi vagy? Dédimama,
S mint kotlós a kiscsibéit,
Terelgeted dédikéid,
S látom, ahogy szemed csillog,
Örömkönnytől fénylőn villog,
Mikor körbeveszünk téged,
Mi vagyunk a büszkeséged.
2015. április 24.
Anya könnye
Anya, miért sírsz? kérdezte a kisfiú,
Ki édesanyja könnyeit nem értette,
mikor forró patakokban záporozott
A könny selymes, szőke, göndör fürtjeire.
Mert asszony vagyok, csillagom, mondta Anya,
S mélyen maga elé nézett, álmodozva,
Fogta kicsiny vállát, mintha csitítana,
Nem is fogod érteni, azt hiszem, soha.
Apa, miért sír Anya, nézd, olyan nagyon,
Úgy tűnik, hogy ok nélkül hullnak könnyei,
Meglehet gyermekem, mert majd minden asszony
Ok nélkül sír, ezért fényesek szemei.
Múltak az évek, a fiú férfivá ért,
De kérdésére választ nem adott az ég.
Nem volt mit tennie, hát Istenhez fordult,
Miért, hogy a nők könnye könnyen kicsordult.
S Isten felelé: Mikor a nőt teremtém,
Különleges legyen, mondtam, úgy szeretném.
Adtam neki vállat, legyen elég erős
A világ terhét viselni, és tetterős.
De válla legyen gyengéd, adjon nyugalmat,
Karjai közt érezd gyermeki nyugalmad,
Adtam neki belső erőt és kitartást,
Hogy fájdalommal tűrje a gyermekáldást,
Adtam még akaratot, hogy elviselje,
Ha elutasítja az, kit szült, gyermeke,
És adtam neki keménységet, folytassa
Akkor, amikor már más gyáván feladja,
Gondoskodjon családjáról, és ápolja
Akkor is, ha betegség földig tiporja,
Panasz nélkül tűrjön, ha kegyetlen sorsa,
Ha nem is marad más, csak kis lélekmorzsa.
Adtam neki érzést, szeresse gyermekét,
Akkor is, ha a gyermek bántotta lelkét,
Adtam neki erőt, elfogadni férjét,
Hibáival együtt, s feledje mind vétkét.
Adtam neki erőt, hogy szeresse férjét,
Bordájából formáltam, őrizze szívét.
Adtam neki bölcsességet, hogy eltűrje,
És a megpróbáltatásokat legyűrje.
És végül... adtam neki könnyet, mely arcát
Mossa, simogatja, s mely csakis az övé,
Hogy könnyel vívja meg minden fájó harcát,
Így váljon bánata köddé, majd semmivé.
Ez a könny csakis övé, ehhez joga van,
Senki sem bír elviselni annyit, mint ő,
Szüksége van rá minden viszontagságban,
Örömben, bánatban, míg gyermeke felnő.
A nő szépsége nem ruhájában rejlik,
Alakjában, hajában, mi megadatik,
Az asszony szépségét a szemei rejtik,
A kapuk szívéhez, hol szeretet lakik.
/R. Revesa: Anya könnye/ c. írása alapján
2015. május 9.
Születésnapi köszöntő
Édesanyám 80. születésnapjára
Kemény, de boldog, bár néha szomorú évek,
Mik felettünk gyűltek, és csendben elszálltak.
Reményt adott a test, az ész és a lélek,
S míg kettétört életed köztünk éled,
Vigyázunk rád.
Nehéz, kemény gyermekkorod után
A boldogság gyógyír volt megtört lelkeden.
Nem is hitted, nem is remélted talán sohasem,
Hogy érhet téged is egy csodálatos,
Mindent elsöprő, megbocsátó szerelem.
Te voltál a kincse, az élete, a boldogsága,
Te voltál a lelke, a gazdagsága.
Te voltál az, aki megmutatta, s tanította
A család az első, a legfontosabb, s nem a
Mindennapok monotonsága.
Ajándék voltam az életedben, a kincsed, boldogságod,
Ajándék tőle... szőke, göndör fürtökkel.
Gyönyörű évek voltak, együtt, boldogságban,
Dacolva a nehéz és ínséges időkkel,
Felnőtté váltam.
De ketten maradtunk egy rövid időre,
Emlékeinkkel küzdve próbáltunk fennmaradni,
Segítettük egymást persze, nem feledni,
De az emlékekből mindig a legszebbre
Visszagondolni, emlékezni.
Nem hagytalak soká magadba mélyedni,
Kincsemnek egy kinccsel kedveskedtem.
Immáron 37 éve múlt, hogy anya lettem
És téged úgy érzem, a legboldogabb
Nagymamává tettelek.
Akkor még nem tudtam, hogy
Mindez felülmúlható,
Hogy egyszer a kicsi családból
Igazi, nagy család varázsolható,
Néhány év alatt.
S most itt állunk csillogó szemekkel,
Gyermeki mosollyal, önfeledten,
Mert gyerekek vagyunk mind, a te gyerekeid,
Az unokáid, és dédunokáid, azok maradunk
Még nagyon sokáig.
S köszönünk mindent, mit nekünk adtál:
Szeretetet, ölelést, szép szavakat, törődést.
Köszönünk mindent, a nyolcvan évedet,
a fáradt kezeidet és mosolygó szemedet.
Köszöntünk téged, s kívánunk még hosszú boldog életet!
2013. február 9.
Publikálás időpontja: 2014. április 25.
Kelemen
A legkisebb unokámhoz reménnyel telve
Nagyon vártunk, Kincsem. Ott izgultunk
Mindnyájan a szülőszoba előtt.
Nagyon vártunk, Kincsem. A legkisebbet,
Izgatottak voltunk egész délelőtt.
Milyen leszel? Szőke, barna, talán kopasz?
Mosolyogsz-e rögtön, vagy csak grimasz
Hagyja el piciny arcodat?
Aztán eljött a pillanat, csodás érzés volt,
Ahogy édesanyád keze féltőn átkarolt.
Betelni nem lehetett piciny kezeddel,
Csöpp kis száddal, csodálkozó szemeddel.
Csak néztél a világra kérdőn, hová csöppentem,
Kik ezek a furcsa lények itt köröttem?
Merengve emelted fel arcodat.
Körötted forgott a világ, téged óvott
Nővéred, bátyád és persze édesapád.
Szemünk könnyes volt, meghatódott,
Megvívtad első nagy csatád,
Minden rólad szólt, nagyszülők szeme fénye,
Új fejezet nyílik: Kelemen regénye.
Kezdd hát el kalandodat!
Aztán egy nap, mit feledni nem fogunk,
Hidegzuhany érte békés kis családunk.
Felfogni nem tudjuk, de elfogadni muszáj,
Még akkor is, ha itt belül nagyon fáj.
A száraz tény, mit az orvos közölt,
Drága kis Csillagunk vajon mit örökölt?
Meg kell vívnod ezt a harcodat.
Csak három szó, hárombetűs rövidítés,
Nem tudtuk akkor, ez mit jelenthetett.
Miért? Miért pont e csöpp kis gyermek,
Ez hogyan és miért történhetett?
Miért pont őt érte ez visszavonhatatlan,
Egy betegség, amely gyógyíthatatlan.
Mi veled vívjuk harcodat.
DMD - Duchenne Muscular Dystrophy?,
Magyarul izomsorvadás.
Körülötted sok orvos, mind profi,
De számunkra nincs választás.
Erőlködöm, de gondolataim mögött
A szavak elvesznek a sorok között.
S itt hallom édes hangodat.
Lebénultam, nem tudom folytatni az írást,
Bár a gondolataim őrülten kavarognak.
Istenem, adj erőt, nyújts bátorítást,
Soraim rendben összezavarodnak.
Könnyeimmel küszködöm, fátyolos a szemem,
S közben mosolygok rád, ha itt vagy velem.
Kezem, ahogy kéred, "simizi" hátadat.
Kis Csillagom, most tied a világ, szárnyalj,
Nevess, mi itt vagyunk melletted.
Bár nem értjük, miért rád osztotta az élet,
De te tudtad, hogy ide kell születned.
A szeretet, a gondosság, a féltés,
Amely nap, mint nap körülvesz téged.
Veled küzdünk, veled vívjuk harcodat.
2014. október 14.
Publikálás időpontja: 2014. október 25.
Fiamnak
Tőlem az életed kaptad,
S hozzá némi útmutatót.
Használd ki ezt az alkalmat,
S kerülj el minden buktatót.
Két karomban tartottalak,
Féltve védtelek, s óvtalak.
S amíg kacajod gyógyír volt,
Közben szemed kért, óvjalak.
Minden percem a tiéd volt,
Minden szálló gondolatom.
És büszkeséggel töltött el,
Mikor hozzám bújtál, nagyon.
Immár harminckilenc éve,
Hogy e csodát átéreztem.
Naponta áldom az Istent,
Hogy édesanya lehettem.
Sohasem mondtam még neked,
Hogy én mennyire szeretlek.
Szavak nélkül is tudnod kell,
Veled vagyok, és féltelek.
De eljön az idő egyszer,
Hogy két karodban tartasz majd.
Féltve védsz és óvsz majd engem,
Míg szemem kér, szám felsóhajt.
2014. október 24., Három gyönyörű unokám édesapjának
Publikálás időpontja: 2014. november 21.
60. születésnapomra
Köszöntő tőlem, nekem
"És mégis forog a föld",
Pedig gondoltam, megáll.
Nem hittem volna sosem,
Hogy ily gyorsan tovaszáll.
Tíz voltam, s azt gondoltam,
Felnőttnek lenni, de jó!
De nem gondoltam, hogy a
Gyermekkor egy gyors hajó.
Aztán jött a húsz, majd a
Harminc, gyermek és válás.
Nem ezt akartam, s mégis
Nagyon fájt az elválás.
Harmincat töltöttem, és
Zokogtam, mint a gyermek,
Azt hittem, az ég szakad,
Az évek megperzselnek.
Aztán eljött a negyven,
Talán meg sem éreztem.
Egy új férj, s az unokák,
Boldogság, hogy megértem.
Az ötvenre mit mondjak,
Egy szép, kerek hasú szám.
Nem fájt, nem bántott, mégis
Belém hasított tompán.
És most itt állok, s nézem,
Körbevesz a tisztelet.
S a tortámon ott füstöl,
Hatvan gyertyás szeretet.
Mosolygok, bár úgy érzem,
A hatvan vízválasztó.
Számomra egy bűvös szám,
És egy kissé lankasztó.
De túlteszem magam, mert
Tudom, még sok dolgom van.
S várom, hogy köszönthessen
Még a Hetven és Nyolcvan.
Nem sorolom tovább, hisz
Kétszázig sok idő van.
De Boldog Szülinapot,
Így köszöntöm én, magam.
2014. november 16.
Publikálás időpontja: 2014. december 3.
Angyalkáim
Unokáimnak: Kamónak, Beninek és Kelének
Három bájos kis angyalka
Röppent be az életembe.
Okosan és nem egyszerre,
Megszokáshoz időt hagyva.
Három bájos kis angyalkám,
Nektek írom most e verset,
S nem ismervén a keservet,
Nálatok én szívem hagynám.
Három bájos kis angyalka,
Legdrágább féltett kincseim.
Fénysugár csillan tincsein,
Ha nap tekint az ablakba.
Kamilla, Benedek, Kelemen
A három szép kis angyalka,
A három legszebb unoka,
Legalábbis énnekem.
2014. december 5.
Publikálás időpontja: 2014. december 10.
Anyaság
Hirtelen megdobbant a szívem,
És hevesebben kalapált.
Nem tudtam, de mégis éreztem,
Egy csöpp kis élet hazatalált.
Éreztelek, hallottalak,
Bár létezésed még nem tudtam,
Úgy, ahogy megálmodtalak,
S gondolatban megtisztultam.
Bennem ringatózott egy élet,
Meleg, védelmező burokban.
Várva édes születésed,
Testi-lelki kapcsolatban.
Az én testemből táplálkoztál,
Gondjaimban osztozkodtál,
Ha nevettem, te is kacagtál,
Véremből a vérem voltál.
Ahogy megfogantál, óvtalak,
Méhem mélyén tápláltalak,
Vártam azt a pillanatot,
Hogy végre megláthassalak.
Már felnőtt vagy és édesapa,
A köldökzsinórt rég elhagytad,
De semmi sem tépheti szét a
Láthatatlan anyafonalat.
2014. december 9.
Publikálás időpontja: 2014. december 13.
Boldog születésnapot!
Férjem születésnapjára
Megint elmúlt egy mozgalmas év,
S csak nézlek fürkészőn, csendesen.
Hajad lám, majdnem hófehér lett,
És gondterhelt homlokod, Kedvesem.
Nem hiszem, hogy szükséges lenne
A gondjainkban elmerülni,
Hiszen minden perc egymás mellett
Boldogságot hagy beteljesülni.
Most is, mint eddig, minden évben,
Szívem kitárom, feléd nyújtom.
És nem akarom, nem engedem,
Hogy megint annyit rágódj a múlton.
Itt vagyok veled, még akkor is,
Ha nem érzed a jelenlétem.
De itt vagyok veled akkor is,
Ha úgy érzed, túl sok van belőlem.
Melletted vagyok és maradok,
Hisz egy az utunk, egy a célunk,
És minden egyes születésnap
Csak szorosabbra köti sorsunk.
Fogadd el tőlem ajándékként,
Mi a legdrágább lehet nekem,
Kezedbe teszem szülinapodra
A szívem, a kezem és életem.
Fót, 2014. december 15.
Publikálás időpontja: 2014. december 24.
Benike 10 éves
Eljött végre ez a szép nap is,
Egy egész évet vártunk rá.
Tied a torta, s valami halas is,
És csoki, persze nem virág.
Vajh, miért tart oly hosszú ideig,
Hogy elmúljon egy röpke év?
S miért éreztük mindez ideig,
Ez nem egy év, de ezredév.
Csak nemrég születtél, és szinte
Komoly férfiként állsz előttünk.
De mosolyod még oly őszinte,
Ne rejtsd el soha előlünk!
Ismerjük jól az álmaidat,
Mit szeretnél oly hevesen.
Csak bontogasd ki szárnyaidat,
Mi támogatunk lelkesen.
Most zökkenj ki az álomvilágból,
Hisz lehetetlen teljesíteni,
Nem tudunk a te kis szobádból
Nagy horgásztavat létesíteni.
De születésnapod alkalmából
Mit kívánhatnánk szívünkből Néked,
Nos, a Csömöri halásztóból
Legyen sok-sok sikerélményed.
Halat fogjál, ne csak botot,
Méreteset, jó nagyokat,
Bajnok legyél, ahogy álmodod
És hódítsd meg a csajokat!
Nem kertelünk, s nem állunk itt bután,
Neked, kis bajnokunk, kis pecásunk,
Egy hosszú, nagyon hosszú év után
Boldog születésnapot kívánunk.
2014. március 15.
Már megint...
Már megint... és már megint csörög
Hívatlanul a telefonom.
Már megint... az asztalon zörög
Felvenni? Nem! Azt nem akarom.
Rápillantok mérgesen s látom,
Már megint egy ismeretlen szám.
Még jó, hogy kiírja, s nem bánom,
Hogy nem nyílik így szóra a szám.
S aztán megint megcsörren, nézem,
És közben mérgesen dohogok,
De ekkor nagyot dobban szívem,
Félve, izgatottan topogok.
Remélem, hogy minden rendben van,
S csak beszélgetni akar velem,
Hisz fél órája, hogy hallottam,
S kérdezte, nos, jól vagy, gyermekem?
Naponta többször beszélünk,
Olyan jó hallani a hangját,
Hiszen addig boldog a gyermek,
Míg hallhatja édesanyját.
2015. április 15.
Édesapám
Könnyeimmel küszködök
Még mindig, azóta is
Testemben a vérkörök
Futnak, mint sok galaxis,
Nem tudok megnyugodni,
Lelkem forrón háborog
Nem tudom megérteni,
Miért te, s könnyem csorog.
Elmúlt negyvenkét éve,
Hogy elmentél, nagyon fáj,
S lelked, mint sugárkéve
Lelkembe mar, vés és váj.
S kezemet szívemre téve,
Érzem, itt lüktetsz szívtájt.
2015. május 5.
Kelemen 5 éves
Még csak tegnap volt, hogy megszülettél,
És lám, máris milyen nagyra nőttél,
Már komoly "férfivé" cseperedtél,
Kis ruháidból régen kinőttél.
Mit tegyünk akkor most veled, Kele,
Csapjunk gyorsan a buliba bele,
Fújd el gyorsan égő gyertyáidat,
És nődd ki továbbra is ruháidat.
Köszöntsük hát az ötéves nagyfiút,
Hisz előtte áll százszor öt éves út.
2015. április 23.