Édesapám

Könnyeimmel küszködök

Még mindig, azóta is

Testemben a vérkörök

Futnak, mint sok galaxis,

Nem tudok megnyugodni,

Lelkem forrón háborog

Nem tudom megérteni,

Miért te, s könnyem csorog.

Elmúlt negyvenkét éve,

Hogy elmentél, nagyon fáj,

S lelked, mint sugárkéve

Lelkembe mar, vés és váj.

S kezemet szívemre téve,

Érzem, itt lüktetsz szívtájt.

2015. május 5.

Édesapám emlékére

1933-1973

Annyira bennem élsz,
A gondolatom, mozdulataim,
Annyira velem élsz,
Az álmaim, mindennapjaim;
Egyszerűen nem hiszem el,
Hogy elmúlt negyvenegy év,
Egyszerűen nem érzékelem,
Hogy nem vagy már velem.

Több voltál, több vagy most is nekem,
Mint ami egy édesapa lehet.
Egy jó barát, a példaképem,
S hogy elmentél, kettétört életem.
Hányszor szólongattalak
Az elmúlt 41 év alatt,
Talán fel sem fogtam soha,
Hiszen most is velem vagy.

Hosszú éveken át volt egy álmom,
Visszatérő álom volt;
Álltál előttem mosolyogva,
Hangod kacagva szólt:
Ne sírj, Öcsi, ne sírj, kérlek,
Hiszen nem haltam meg,
Csak elmentem egy időre,
De hidd el, visszatérek.

Azóta is várom visszatérted;
Tudom, lehetetlen gondolat,
De a szívemben belül dübörög
Egy követelőző, görcsös akarat.
Kell, kell, kell, még kell, hogy lássalak,
Még kell, hogy veled legyünk...
S aztán felébredek, hidegzuhany,
Nélküled múlt el 41 évünk.

Tudom, vigyázol ránk onnan fentről,
Hisz sokszor én is éreztem.
Megérintett valami hűvös érzés,
Ha veszélybe került életem.
Ott voltál velem, tudom, akkor is,
S míg szívemben élsz, nem feledlek,
Szomorú vagyok, de büszke is arra,
Apukám voltál, s én nagyon szeretlek.

2014. április 20.

Publikálás időpontja: 2014. június 27.