Unokám, Kamilla versei

Gerencsér Kamilla:
A láma

Lám a lárma,
Mi ez máma?
Lám a láma, száját tátva,
száját tátván, ottan álla.
Lám leesett tán az álla?
Minden állat alá álla,
miért nem mozdul az a láma?
De a legszomorúbb dolgot látva...
MIÉRT NEM KÖP LE AZ A LÁMA?
Boldog lennék tüstént máma,
ha a fejemen landolna egy undi nyálka.
Várok itten egy órája...
Miért nem köp már az a láma?!
Már-már éjfél felé járva,
meg se moccan az a láma....
- Holnap jövök ordibálva,
köpni fog majd attól, hátha.
Ordibálok, de dálutánra,
ottan ülök sirdogálva.
Zúduljon az ég is rája,
ha nem köp le most a láma!!!
Álldogálok nyálkát várva,
de ez sem jött be, bizonyára...
Másnap egy új trükköt kitalálva,
ott vagyok a láma előtt állva.
Mondom: - Zúduljon rád a forró láva,
ha nem köpsz le, undok láma!
Hogy mi lett-, azt mindenki kitalálja:
TOVÁBB ÁLLOTT SZÁJÁT TÁTVA.
Hát ezt a dolgot szemmel látva...
elszaladtam ordibálva!!!
Másnap megérkeztem 10 órára,
kezemben egy üveg, benne sok-sok lárva.
Kérdem tőle: -Kedves undok láma,
szeretné, hogy ellepje a sok-sok lárva?
Állok feleletre várva,
tán jön köpés, egy undi nyálka...
Ez a nagy gondom mostanába,
hogy nem köp le egy undok láma...
Mit tehetnék? Bizonyára,
nem jött be trükkök sokasága:
- Nem volt jó a hangos lárma,
mikor jövök ordibálva,
a fortyogó forró láva,
az üveg hemzsegő lárva!
Mit tegyek, hogy köpjön máma,
Bemászok a zárkájába.
Bent vagyok...-és ott a láma,
ugyanúgy áll száját tátva!!!
Miért nem köp le az a láma, 
és miért van rajta, hogy
MADE IN CHINA !?
Úgy látom egy cetli van mögötte,
EZ A LÁMA KI VAN TÖMVE!

Torna

 Minden nap, amikor felkelek,

A torna adhat ihletet.

Miközben a sok hátra szaltót várod,

Közben én iskolába indulok, amint látod.

Útközben ugrok néhány flikket,

Közben el nem felejtem a spiccet.

A suliba spárgában érkezek,

Ezért sok ember csakis engem nézeget.

A tanórákon persze, hogy figyelek,

Nem teszem el máshova az eszemet.

Hazamegyek szépen, lassan,

Kifáradtam ebben a napban.

Vagy mégsem! Hát felállok,

És hátra szaltót csinálok.

Látjátok ilyen az élet tornával,

De foglalkozzon mindenki a saját sportjával!

Egér, aki füllentett

Élt egyszer egy egér, aki mindig füllentett,

Még akkor is, amikor szellentett.

Ő volt a legfüllentősebb egér,

Hiszen olyan buta, hogy krumpli van a feje helyén.

Egyszer azt füllentette, hogy betört hozzá a menyét,

Ezért nincsen nála kenyér.

A többi egér elment a boltba,

Mikor hazaértek, feltették a kenyeret a polcra.

Az egér csak figyelte némán,

És magában nevetett a tréfán.

Amikor elmentek az egerek,

Ő megállás nélkül nevetett:

Ha-Ha-Ha, milyen jó nekem,

Megettem az összes kenyerem,

És bevásároltak helyettem.

Végül ő is elindult lefeküdni, aludni,

Közben nekiállt dalolni.

Az énekre odament a menyét,

És az egér nem is sejtette, hogy

Milyen nagy a veszély.

Kiáltozni kezdett: segítség, segítség, itt a

Menyét, most tényleg itt van, erre!

De odamenni senkinek sem volt kedve.

Szegény egeret megette a menyét,

Mivel mindig füllentett, így járt szegény.

Halloween-i nap

Halloween-i nap van már,

Denevér az égen száll,

Hold mellett a csillagok,

Kívánjatok szép napot.

Töklámpás

Töklámpás a porban ül,

A sok zombi hegedül,

Várpatakban úsznak a halak,

Dobálj nekik combcsontokat.

Mi lenne?

Mi lenne, hogyha a Halloween és a Karácsony

Egyben lenne tartva,

A sok szellem ajándékot hozna,

A karácsonyfa alatt zombik álldogálnak,

Mindannyian meglepetést várnak.

Szellem

Mindenki féljen tőlem, és

Bújjon el előlem,

Én vagyok a szellem,

Már emberhúst is ettem

Egy félelmetes Halloween-i éjszakán… minden, amitől félhetsz)

Halloween-i nap van már,

Denevér az égen száll,

És lenéz,

Te épp arra mész,

Ők figyelnek, de te nem látod,

Csak a veszélyt várod.

Nektek jó, hogy veletek nem történt ilyen,

De ez pont az én történetem,

Szóval, tovább mentem, és útközben

Ezt láttam, hogy egy töklámpás a porban ül,

Körülötte a sok zombi hegedül,

Tovább mentem, és megláttam, hogy

Vérpatakban úsznak a halak,

Egy szellem azt suttogja:

Dobálj nekik combcsontokat.

Mi a baj…

Mi a baj, mi a panasz, mondd el nekem,

Hogy ki is vagy. Na, ki vagy, hát

Böknéd ki már. Nem mondod el,

Hát vízbe vele, vízbe vele,

Hadd fulladjon meg ízibe!

Na, jó van, sajnállak, tudom

Nincs, ami elfáraszt, de én, majd elátkozlak!

Né, itt egy boszorkány

Nincs bibircsók az arcán!

Ne csúfolj, és ne gúnyolj,

Tudom, hogy nem úszol!

Na, jól van, segítség,

Nem úszom, és kész!

Jól van, ki vagy te, és ki vagy? Ki?

Évszakok

A falevél ősszel a legszebb,

Olyan, mint a sok festék összekeverve,

És fújja őket a szél

Nagy hömpölyögve.

Télen, a fákon nincs falevél,

És nagyon fúj a szél.

Tavasszal a fák kirügyeznek,

És nincsen nagy hótakaró.

Nyáron faleveleket sodor a víz,

Akkor nagyon meleg van, és zöld a falevél.

Fogadd el

A virágnak nem lehet papír a szirma,

Mert minden úgy jó, ahogy van,

És fogadd el ezt nyomban.

A gyomorban nem élhetnek emberek,

Ezek között gyerekek,

Ez nem lehet így igaz,

Mert minden úgy jó, ahogy van.

Ha a réten sétálgatsz,

1 csokor virágra találhatsz,

De ne szedd le ezt,

Mert ha ezt megcsinálod,

A rendőrséget meg is várod,

A börtönben is ezt kántálod, hogy:

Minden úgy jó, ahogy van,

És ezt fogadjam el nyomban.

A tengerparton az a menő, hogy ki

Szörfözik nagyon nyerőn.

De ne legyél túl merész,

Mert elsüllyedsz, és nem élsz,

Ezért minden szabály úgy jó, ahogy van,

És fogadd el ezt nyomban.

De ha mindenkinek segítesz,

Vizet viszel és merítesz,

Ez a dolog nagyon jó,

Ezt is fogadd el, hisz így jó!