Mindennapok
Nekem ez a barátság
Életcélok
Kerekesszékben
Kutyáim, Harold és Bringa
Évszakok
Élet és elmúlás
Nézd csak, olvad már,
Kibújt egy kíváncsi hóvirág.
Új élet fogant, lám,
S a csoda megszületett.
Egy új élet vár.
Készülődik a természet.
Ragyog a világ,
Zöldbe borult a rét,
Magasan jár a napsugár,
Az élet csodaszép,
Szerelem az egész világ.
Virul a természet.
Már elborult az ég,
Az esőfelhők tombolnak.
Sárga a mező, a rét,
A falevelek hullanak,
Elfárad a világ,
Öregszik a természet.
És eljött a csend,
A tájra fehér lepel borul.
Megszólalnak a harangok,
Egy álom elvonul.
Fáradtan lehunyja szemét,
Haldoklik a természet.
Látom, ahogy életemben
Az évszakok vonulnak.
Most hol tartok vajon, kérdem,
Az emlékek elém tolulnak.
És csak csodálom,
Mily varázslatos a természet!
Hatvan év távolából
Oly édeskeserű visszanézni.
Itt vagytok köröttem, mind,
Próbállak megérinteni,
Ezt mind te adtad, Természet!
Most már tudom, eljött az ősz,
S lassan beköszönt a tél.
De még annyi minden vár,
Még oly sok az életcél.
Ha dacolva is a téllel,
Még maradok, Természet!
2014. október 4.
Publikálás időpontja: 2014. október 14.
Csoda
Csendben ülök a szobában,
Köröttem csak egy légy zümmög.
Várom a csodát a csodában,
De csak a férjem hümmög:
Már megint a gép előtt ülsz?
Csendben ülök a szobában,
Csak a cicám dorombol.
Várom a csodát a csodában,
Nem, csak a férjem szól:
Figyelj, mielőtt versedbe merülsz!
Csendben ülök a szobában,
Köröttem a csend hangja szól.
Várom a csodát a csodában,
S tudom, hogy te nem haragszol,
De versemtől nem menekülsz.
Csendben ülök a szobában,
Zümmög a légy, a cica szundít.
Nem várok csodát a csodában,
Mert a férjem most már buzdít,
Csodát alkotsz, ha verset szülsz.
2014. október 24.
Publikálás időpontja: 2014. december 5.
Gyere játszani!
Lehorgasztott fejjel ülsz
Bánatodba merülve. Nem értem,
Ahogy csendben menekülsz
A világtól, a fénytől. Szerintem,
Gyere játszani!
Vesd le magadról végre
A közöny sötét, kopott ruháját.
Légy nyitott őrültségre,
Figyeld lelked színes tárulását,
Gyere játszani!
Nem számít kor s az évek,
Kit érdekel a benned dúló düh,
Harag és veszteségek,
Mindez a kazalban pusztán egy tű,
Gyere játszani!
Megfogom a kezedet,
Vezetlek a fénybe, ne félj, remegsz.
Csak egy lépés az egész,
Bár még bizonytalanul ténferegsz.
Gyere játszani!
Gyere játszani! Kérlek!
A játékvágyat nem kell tagadni.
Gyere játszani! Kérlek!
Mert gyereknek csak az tud maradni,
ki tud játszani.
Fót, 2014. december 18.
Publikálás időpontja: 2014. december 29.
Hétvégi szieszta a Tisza-tónál
Végre, hosszú tíz év után
Eljutottunk ide is.
Izgatottan vártam tegnap,
Elinduljunk, igenis,
Egy kicsit pihenni.
Már annyiszor halasztottunk,
Annyi minden történt már,
Gyorsan nekiveselkedtünk,
Menjünk, menjünk, menjünk már!
Egy kicsit pihenni.
Csak százhúsz kilométer,
Hidd el, az nem sok, gyerünk!
Egy óra múlva már mi is
Vígan wellnessezhetünk.
Menjünk hát pihenni.
Jaj, de jó lesz, itt nyugalom
Van, csend és mindez ránk vár,
Nem nyomaszt kínos unalom,
Mi leszünk az álompár,
Jöttünk hát pihenni.
Hol is kezdjük? Látom én már
A jakuzzi hívogat
Fodrozódó habjainál
Nincs jobb, mi masszírozhat.
De jó lesz pihenni!
De meg ne álljunk, a szauna
Csábítóan int felénk,
S talán nem ér majd trauma,
Amit előre nem sejthetnénk,
Hisz jöttünk pihenni.
S ha kihívás kell, nos kültéren
A termálvizes jakuzzi vár,
S míg vize gőzölög serényen,
A forróság heve átjár,
Na, így fogunk pihenni.
S a forró habok között ülve
Arcunkra fagy a jégvirág,
Dermedt ujjainkba merülve
Zizeg a pálinkáspohár.
Milyen jó így pihenni.
De annyi minden vár még itt ránk,
Felfedezni minden titkot,
Ügyelj arra, kedvesem, hogy
A bowling-golyót hogy dobod.
Hisz jöttünk pihenni.
Karod, lábad jól megdolgozza,
Izomlázad csak holnap érzed,
A jakuzzi és a szauna
Elveszi maradék erődet.
De jöttünk pihenni.
Medencéből a szaunába,
S a szaunából úszkálni,
Medencéből a jakuzziba,
Jakuzziból bowlingozni,
Hát lehet így pihenni?
Bármily jó volt, bármily szép is,
Visszatértünk házunkba,
Véget ért a nagy kaland is,
S fáradtan estünk be ágyunkba.
Jöttünk haza pihenni.
2014. december 29. - Három csodálatos nap Poroszlón, a Fűzfa Pihenőparkban
Publikálás időpontja: 2015. január 3.
Egy régi, kedves emlék
Nem voltam talán, csak tizenhárom,
Konok, makacs, mint amolyan tinédzser,
Kerestem a helyem a világban,
S lázadoztam konokul, egyszer-kétszer.
Vagy talán jóval többször is.
Szembeszegültem én mindenkivel,
Jó érzés volt nagyon ellentmondani.
Dacoltam, főképp a szüleimmel,
Igazamról nem tudtam lemondani,
Akár egy igazi bakfis.
Aztán a kedvenc vállvonogatás,
A "nem törődöm semmivel" hangulat,
A probléma: szőrszálhasogatás,
S a hozzátartozó mérges indulat,
A bosszantó "csakazértis".
Ez volt akkor is, mikor édesanyám,
Szegény, kórházba került betegen,
S mi ketten, a vad bakfis s édesapám,
Ebédet készítettünk lelkesen,
Gondolom, apu így hitte.
Öcsi! - Szólított apu izgalommal,
Anyu szereti a rántott husit,
A legszebbeket félretettem gonddal,
S bezsebeljük anyutól a puszit,
Legalábbis ezt remélte.
Öcsi, mármint én, az örök lázadó
(Hiszen apám mindig fiút akart),
Előkészítettem nem túláradó
Lelkesedéssel a húst és asztalt,
És a panírhoz valókat.
Persze, mondogattam csendben, magamban,
Liszt, tojás, zsemlemorzsa, sorrendben,
Láttam magam előtt körvonalakban,
Jó lesz, szép lesz, anyu csak örvendjen.
S gyógyuljon meg gyorsan, hamar.
Apu, mint a nagy főszakács, a mester,
Szépen sorba vette a húsokat,
Egy finom csirkemell a nagybetegnek,
S hozzátette a szaftos combokat,
Az első adag már sült is.
Igen ám, de vajh` mi történt, mi a baj?
Megégett a burkolat, de a hús
Még ehetetlen és nyers maradt. Ó, jaj,
Apu mérges és egyben irtó bús,
Öcsi... hallatszott a sóhaj.
Kicsit hebegtem-habogtam morcosan,
Én semmit, de semmit sem csináltam!
Azt mondtad, készítsek el mindent, mit kell,
Liszt, tojás, prézli, mert ide az kell,
Akkor mit rontottam én el?
Ő gondterhelten meredt maga elé,
Nézte, vajon mi is történhetett?
Majd megrökönyödve szólt hátrafelé,
Te grízt adtál nekem prézli helyett?
Na és szóltam, hát nem mindegy?
Szegény apu, oly letört, mérges lett,
S első felindulásában olyat tett,
Min később mindketten jót nevettünk,
Mikor mind a ketten lecsendesedtünk...
Utánam vágta a prézlit.
Úszott a hátam, karom s minden részem
A zsemlemorzsa törmelékében.
Ugráltam, mert szúrt a morzsa oly nagyon,
Csíkot húztam magam után, azon
A régi, szép vasárnapon.
2015. január 18.
Publikálás időpontja: 2015. január 24.