Irodalom
Költészet
Képek és gondolatok
Ölelnek körbe rímekkel
Lelkem rebben, én vagyok
Tele ritmusos színekkel
És köröttem felvillan
Száz és ezer angyali kép
Zümmögnek verslábak még
Eszmények, literatúra
Te mindig örök maradsz!
2015. március 3.
Publikálás időpontja: 2015. március 17.
Verset írok
Elkap a hév, és én csak egyre írok,
Röpülnek a betűk, szállnak a mondatok,
Úgy érzem, magammal én már nem bírok,
Rímek, gondolatomba behatoltatok.
Előttem peregnek a ritmusos sorok,
Soha nem használt furcsa gondolatok,
Kattog a billentyű, a monitor villog,
Agyamba, szívembe beég, mint billog.
És írom, csak írom egyre gyorsabban,
Ujjaimban a ritmus nagyokat dobban,
Szerteágazik kusza gondolatom,
Még ezt a sort, csak még ezt, mondogatom.
S aztán vége, elkészül az újabb mű,
Egy vers, mi áttetsző, tiszta, gyöngyházfényű,
S mikor a bódulatból magam kivívtam,
Csak néztem, és nem hittem. Ezt én írtam?
2015. március 27.
Nem adom fel...
e kérd, akkor sem adom fel,
Ha minden nap megbántasz miatta,
Nem nézem, ne félj, közönnyel,
De már könnyeimet felitatta
Egy újabb vers.
Elvesztettem múzsámat már,
Most nehezen megy nekem az írás ,
Azt hittem, van reménysugár,
De nem maradt már más, csak a sírás,
S egy újabb vers.
Írok, és írok, bár tudom,
Ez téged, valahol, mégis bosszant,
De hidd el, kedvesem, mondom,
A szerelmet, lásd, újra fellobbant,
Egy újabb vers.
Fogadd el, kérlek, ez vagyok,
S boldoggá igazán akkor tehetsz,
Ha érzed, mikor szárnyalok,
Velem vagy, ha születik, segíthetsz,
Egy újabb vers.
2015. július 30.